Advent

Az advent története

Az advent története egészen az 5. századig nyúlik vissza. A karácsonyt megelőző böjti idő volt, amely Szent Márton ünnepével kezdődött, november 11-én. Történelmi források arra utalnak, hogy maga az advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma is átvette, és a böjti időből öt liturgikus hét lett. VII. Gergely pápa végül négyre redukálta az adventi vasárnapok számát. Az advent négy hete a Messiás születése előtti várakozást idézi, felkészülés a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére. Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat jellemzi ezt az időszakot a vallásos emberek életében.

Az adventi koszorú

Az első adventi koszorúról 1860-ból maradtak fenn írásos emlékek. A berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátralévő időt. Az árvaházban annyira türelmetlenül várták a karácsonyt, hogy ezzel akarta kicsit könnyíteni az utolsó nap izgalmát. A román kori templomokban is voltak már körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal csak később jelent meg. Fenyőkoszorút kezdtek használni erre a célra világszerte. Az adventi koszorút Németország északi részén kezdték készíteni, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Hazánkban a második világháborút követő időben vált szokássá templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni vagy asztalra tenni.